Drámai mértékben átrajzolták a magyarok pénzügyi stratégiáit a gazdasági kihívások: az ingatlanvásárlásra vagy -felújításra spórolók aránya a 2022-es 37 százalékról 23 százalékra zuhant és általában is jellemző, hogy a lakosság több mint felének csupán minimális mozgástere marad a kiadásai után. A tartós gazdasági nyomás miatt a mindennapi túlélés jelentősen kiszorította a hosszú távú célokat – derül ki a Provident Pénzügyi Zrt. friss Financial Wellbeing kutatásából, amelyet minden évben kilenc országban reprezentatív mintán készítenek.

A felmérés szerint a magyar lakosság több mint felének (51 százalék) továbbra is csupán minimális mozgástere marad a havi kötelező kiadások rendezése után, a megkérdezettek 28 százaléka pedig teljesen feléli a jövedelmét, ami jelentős romlás a bázisnak számító, 2022-ben készült kutatás 21 százalékához képest. A lakosság mindössze 17 százaléka mondhatja el magáról, hogy közepes (a havi jövedelmének 20 és 50 százaléka közötti) vagy nagyobb (a havi jövedelmének 50 százalékát meghaladó) összeg marad a számláján havonta a rendszeres kiadások után – derül ki a Provident Pénzügyi Zrt. friss Financial Wellbeing kutatásából. A reprezentatív felmérés eredményei egy egyértelmű vagyoni polarizációt és a társadalmi olló nyílását mutatják Magyarországon.

A kilenc országra kiterjedő nemzetközi összevetésben szembetűnő a hazai háztartások sérülékenysége: Ausztráliában a lakosság mindössze 16, Csehországban, Lengyelországban és Litvániában 13, Észtországban és Romániában 20, Mexikóban 17, Lettországban pedig 24 százalékának ürül ki teljesen a családi kasszája a hónap végére. A vizsgált piacok közül hazánkban a legmagasabb, 28 százalék a fizetéstől fizetésig élők aránya.

Mélyülő szakadék és hiányzó vésztartalék

A pénzügyi nyomás a legtöbb demográfiai csoportban érzékelhető, bár egyes csoportok ellenállóbbnak bizonyulnak másoknál. A nemek és a társadalmi státuszok közötti különbségek ezen a téren élesen kiütköznek. A nők 32 százaléka küzd azzal, hogy hónap végére teljesen kiürül a kassza – szemben a férfiak 24 százalékával. A legellenállóbbak a felsőfokú végzettségűek, körükben mindössze 17 százalék számolt be arról, hogy nem rendelkezik pénzügyi többlettel, míg a legfeljebb középfokú végzettséggel bíró válaszadók esetében ez az arány 32 százalék. A dolgozó lakosság 23 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem marad pénze a hónap végére.

A sérülékenységet fokozza, hogy a háztartások zöme jelenleg sem rendelkezik biztonságos pénzügyi tartalékkal: 24 százaléknak egyáltalán nincs vésztartaléka (összehasonlításként: Litvániában 14 százalék, míg Csehországban mindössze 13 százalék nem rendelkezik vésztartalékkal), 30 százaléknak pedig kevesebb mint hat hónapra lenne elegendő a félretett pénze egy váratlan jövedelemkiesés esetén. Mindössze a lakosság 36 százaléka bír fél évre vagy annál hosszabb időre elegendő megtakarítással.

Túlélési üzemmód: luxus lett a saját lakás, demográfiai szakadék a spórolásban

A makrogazdasági környezet – a magas ingatlanárak és a reáljövedelmekre nehezedő korábbi nyomás – a hosszú távú vagyongyarapítási tervek feladására kényszerítette a magyarokat. Az ingatlanvásárlásra vagy -felújításra megtakarítók aránya a 2022-es 37 százalékról 2026-ra 23 százalékra zuhant, és csökkent az utazásra, nyaralásra gyűjtők aránya is (24 százalékról 17 százalékra). Az adatokból jól látszik, hogy a tőkehalmozás helyett az azonnali megélhetés finanszírozása és a rövid távú biztonság fenntartása lett a prioritás – nem véletlenül, erre volt csupán lehetősége a lakosság jó részének.

A megtakarítási hajlandóság ugyanakkor kettős képet mutat: a lakosság 37 százaléka rendszeresen, 27 százaléka pedig alkalmanként tud félretenni, ám 28 százalékuk egyáltalán nem volt képes spórolni az elmúlt 12 hónapban. A részletes demográfiai elemzés rávilágít, hogy a megtakarítás képessége ma már erős privilégium. A diplomások 48 százaléka tesz félre rendszeresen, míg az alacsonyabb végzettségűeknél ez csak 34 százalék. A vidék–főváros különbség is markáns: a falvakban élők 35 százaléka egyáltalán nem tud megtakarítani, míg a budapestiek közül 24 százalék nyilatkozott így. Generációs eltérés is megfigyelhető: míg a fiatalok inkább alkalomszerűen raknak félre, addig a középkorúak a fix összegű, tudatosabb megtakarításokat preferálják.

A folyamatos anyagi nyomás egyfajta „költségvetési fáradtsághoz” is vezetett. Bár a lakosság 81 százaléka továbbra is végez valamilyen szintű büdzsétervezést, a fegyelem lazul: a 2024-es 41 százalékról idén 33 százalékra esett azok aránya, akik a nagyobb kiadásokat módszeresen megtervezik. A felmérés történetében rekordértéken, 16 százalékon áll azoknak az aránya, akik már egyáltalán nem készítenek költségvetést. Ez a jelenség tipikus kísérője annak az állapotnak, amikor a szabadon elkölthető jövedelem annyira lecsökken, hogy a háztartások a tervezést már frusztráló, felesleges adminisztrációnak érzik.

A bizonytalanabb gazdasági környezetben a magyar lakosság rendkívül óvatossá vált a kölcsönnel kapcsolatban. 2026-ra 64 százalékra ugrott azok aránya, akik az elmúlt egy évben semmilyen formában nem vettek fel vagy kértek kölcsönt (ez a mutató 2025-ben még 50 százalék volt). Összehasonlításként: a csehek hasonlóan óvatosak (65 százalék), a románoknál azonban a lakosság 57 százaléka élt valamilyen kölcsön lehetőségével. A kifejezetten banki hitelfelvétel 10 százalékra szorult vissza a 2022-es 14 százalékról. Amikor a fogyasztók mégis a hitelfelvétel mellett döntenek, a fókusz egyértelműen a megfizethetőségen van: a kamattípus mellett a havi törlesztőrészlet és a teljes visszafizetendő összeg is számít.

Megtanultuk a leckét: nőtt a magabiztosság

A pénzügyi termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói magabiztosság a tavalyi 46 százalékról idén 55 százalékra, a vizsgált időszak legmagasabb pontjára ugrott, megelőzve a lengyel 53 százalékot és a lett 50 százalékot, de elmaradva a csehek 68 százalékos szintjétől. A magabiztosság Magyarországon a felsőfokú végzettségűek (69 százalék), a férfiak (60 százalék) és a foglalkoztatottak (59 százalék) körében a legkiemelkedőbb, míg a kistelepüléseken élők (51 százalék) némileg lemaradva követik őket. A nehéz gazdasági helyzet rákényszerítette a lakosságot, hogy aktívabban és tudatosabban foglalkozzon a pénzügyekkel.

Ezzel párhuzamosan egyértelmű társadalmi elvárás fogalmazódott meg: a pénzügyi edukáció felelősségét a magyarok egyre inkább a formális oktatási rendszerre hárítják. Míg a pénzügyi intézmények edukációs szerepének elfogadottsága a 2022-es 34 százalékról 26 százalékra csökkent, az iskolák felelősségét a megkérdezettek közel fele (49 százalék) emelte ki, ami abszolút csúcsot jelent. Az állam aktívabb szerepvállalását a válaszadók 30 százaléka várja el.