Bár a magyaroknak a fizetés a legfontosabb szempont a munkahelyválasztásban, egy konkrét döntési helyzetben a többségük lemondana a pénz egy részéről, ha cserébe támogatóbb közegben dolgozhatna. A Nyitottak Vagyunk és a Magyar Telekom reprezentatív országos felmérésében azt vizsgálták, mit jelent a magyaroknak a jó munkahely.

A magyarok többsége (58%) a versenyképes fizetést tartja a jó munkahely legfontosabb ismérvének, amelyet a biztos, kiszámítható állás (43%) és a munka és a magánélet egyensúlya (36%) követ – derül ki a Nyitottak Vagyunk és a Telekom közös reprezentatív felméréséből, melyben a munkahelyi légkört és a pszichológiai biztonság megélését vizsgálták. Kiderült például, hogy a magyaroknak az előrelépési lehetőség és a saját értékrendjükkel egyező munkahelyi működés a legkevésbé fontos.

Persze nem mindenkinek jelenti ugyanazt a jó munkahely: a férfiaknak fontosabb a fizetés, a nők viszont inkább a támogató munkatársi közösséget és a biztos munkahelyet választják. Ez utóbbi azonban nem csak a nők sajátja, a biztonságvágy életkorral erősödik: míg a 18-29 évesek közül csak minden harmadik tartja fontosnak a biztos munkahelyet, a nyugdíjhoz közeledve, az 50-59 évesek viszont már a fele ezt emeli ki.

A legnagyobb különbségek az ágazatok között vannak: az üzleti és technológiai szektorban a fizetés nyom a legtöbbet a latban, a közszolgáltatásokban ezzel szemben a biztos munkahely és a támogató közösség a legfontosabb. A kutatásból az is kiderült, hogy diplomások és a budapestiek jobban vágynak a home office-ra és a rugalmas munkaidőre is.

Kevesebb pénz, jobb légkör

A magas fizetés viszont nem mindig elég. A válaszadók több mint fele (60%) egy hipotetikus felállásban inkább egy 15 százalékkal alacsonyabb fizetést választana, ha cserébe támogatóbb közegben dolgozhatna, mint egy jobban fizető, de kevésbé támogató munkahelyen. A válaszokból látszik, hogy a nőknek ebben a konkrét választási helyzetben is a jobb légkör a fontos: 67 százalékuk választaná az alacsonyabb fizetést, míg a férfiaknál ez az arány 53 százalék. A diplomások nagyobb arányban választanák a támogatóbb munkahelyi légkört a magasabb fizetés helyett, mint az érettségivel nem rendelkezők.

Hibázni szabad, ellentmondani kevésbé

A magyarok többsége (71%) úgy érzi, kérhet segítséget a munkahelyén, de abban már csak kevesen biztosak (42%), hogy ellent is mondhatnak, ha valamivel nem értenek egyet. A biztonságérzethez olyan munkahelyi légkörre van szükség, ahol a megszokott működést is meg lehet kérdőjelezni, a véleménykülönbség nem kockázat, és senkinek sem kell attól tartania, hogy rosszul jár, ha őszintén elmondja, mit gondol. A kutatás eredményei szerint ezeket a magyarok közel fele hiányolja a saját munkahelyén.

Majdnem minden második ember elhallgatott már magáról valamit: a válaszadók leggyakrabban a politikai véleményüket (45%), valamint az anyagi és a családi helyzetüket (43-43%). A kutatás szerint a nők gyakrabban tartják magukban a magánéletük részleteit, különösen az anyagi, családi és egészségi helyzetüket, míg a férfiak inkább a politikai és világnézeti meggyőződésüket, illetve az identitásukat rejtik el. Ez nem meglepő, hiszen a nők egy része sokszor attól tart, hogy a családi helyzetük vagy a gyerekvállalási terveik miatt kevésbé elkötelezettnek vagy előléptetésre alkalmasnak ítélik őket. Illetve gyakrabban számolnak be korábbi rossz tapasztalatokról és a biztonságos munkahelyi közeg hiányáról is.

Kérdés persze, hogy mitől támogató egy munkahely? Nagyjából minden harmadik ember a kollégák közötti tiszteletet, a munka és a magánélet egyensúlyát és az igazságos bánásmódot említette. Ugyanennyien emelték ki a segítőkész kollégákat, a jó főnök-beosztott viszonyt és a támogató vezetőt. A véleménynyilvánítás lehetősége és a döntések megkérdőjelezése jóval hátrébb került.

„A magyar társadalom egyik alapvető problémája a bizalom hiánya. Ez rengeteg módon hat az életünkre: arra, hogyan viszonyulunk egymáshoz, hogyan működünk együtt, mennyire merünk megszólalni, kiállni magunkért vagy másokért. Mi a Nyitottak Vagyunknál azt keressük, hogyan lehet ezen változtatni a munkahelyeken keresztül. Hiszen a munkahely az egyik legfontosabb közeg, ahol nap mint nap megtapasztaljuk, hogy bízhatunk-e egymásban, van-e súlya a véleményünknek, és mi történik, ha hibázunk vagy ellentmondunk. A pszichológiai biztonság számunkra ezért nem egyszerűen a jó munkahelyi légkörről szól, hanem a bizalom tudatos építéséről. A kutatásunk pedig azt mutatja, hogy ezen a téren még bőven van dolgunk” – mondta Várady Nóra, a Nyitottak Vagyunk ügyvezetője.

„A Telekomnál a digitalizáció és a technológiai fejlődés mellett az emberi tényező a legnagyobb értékünk. A pszichológiai biztonság számunkra az innováció és a fenntartható működés alapja. Nálunk lehet kérdezni, a megszokottól eltérő ötletekkel előállni vagy hibázni anélkül, hogy tartani kellene a következményektől. Csak olyan környezetben születhetnek jövőbe mutató megoldások, ahol a munkatársaink önmaguk lehetnek, és nem kell elhallgatniuk a véleményüket. Ezért tartottuk kulcsfontosságúnak, hogy a Nyitottak Vagyunk szervezettel közösen rávilágítsunk a hazai munkahelyek ezen kritikus területére” – tette hozzá Tóth Zsuzsa, a Magyar Telekom Chief People Officere.

Vágyak és valóságok

A jó munkahelyi légkör egyik legnagyobb próbája, hogy a nyitottság csak elvi szinten jelenik meg, vagy a mindennapokban is működik. A magyarok 80 százaléka fontosnak tartja, hogy a vezető nyitott legyen a visszajelzésekre, de ezt csak minden második munkavállaló (53%) tapasztalja a saját főnökénél. Hasonló a helyzet a véleménynyilvánításnál is: bár a válaszadók 74 százaléka szerint a hierarchia nem akadályozhatja véleménynyilvánítást, csak 48 százalékuk érzi úgy, hogy beosztottként valóban figyelembe veszik, amit mond.

A munka jellege is sokat számít: a fizikai dolgozók kevésbé érzik úgy, hogy bátran kérhetnek segítséget, beszélhetnek a hibáikról vagy adhatnak visszajelzést a vezetőjüknek. Míg a szellemi munkakörben dolgozók 78 százaléka fordulhat bizalommal másokhoz, a fizikai dolgozóknál ez az arány csak 62%; a hibák nyílt megbeszélését 67, a vezető visszajelzésekre való fogadókészségét pedig 71százalék tapasztalja – szemben a szellemi dolgozókkal, ahol mindkét arány 80 százalék felett van.

A különbség a vezetők és a beosztottak között még élesebben kirajzolódik. Míg a vezetők közel 60 százaléka úgy érzi, bátran megkérdőjelezheti a megszokott folyamatokat és döntéseket, a beosztottaknak csak 38 százaléka tapasztalja ugyanezt. És míg a vezetők 70 százaléka akkor is elmondja a véleményét, ha az eltér a feletteséétől, a beosztottak körében ez az arány mindössze 53 százalék.