Az űriparban nem csak labdába rúgni nehéz, hanem a játékba kerülés is elképesztő erőfeszítéseket igényel, ám a miskolci Admatis űripari mérnökcég története is azt igazolja, hogy megfelelő gondolkodásmóddal és valóban kőkemény munkával Kelet-Európából és azon belül Magyarországról is lehetséges egyedülálló pozíciót építeni a korábban csak a nagyok játékaként ismert pályán. Olyannyira igaz ez, hogy az Admatis ma már Európa első három legnagyobb, nagy komplexitású műhold gyártó vállalatainak közvetlen beszállítójaként képviseli a nemzetközi szintű műszaki high tech színvonalat. „Tehát az Airbus, a Thales Alenia Space és az OHB részére szállítjuk a különböző műhold alkatrészeket, alrendszereket és egységeket” – mondta Bárcy Tamás, a cég ügyvezetője és egyik tulajdonosa.
Maga a vállalkozás garázscégként indult az ezredfordulón dr. Bárczy Pál vezetésével, és egy évtizedre rá fokozatosan, de az Admatis legnehezebb időszakában vette át a Miskolci Egyetemen anyagmérnökként végzett Barczy Tamás, az alapító fia. „Az elmúlt bő két évtized alatt történtek változások a tulajdonosi szerkezetben, ám a jelenlegi hat tulajdonosból többségi tulajdonrésszel hárman képviseljük a családunkat” – tudtuk meg a cégvezetőtől.
Szűkek voltak az egyetem falai – és akkor lehullott a vasfüggöny
Igazán mélyre ásva azt látjuk, hogy az Admatis nem a semmiből pattant ki, ugyanis az alapokat a már említett dr. Bárczy Pál professzor vezetésével elkötelezett kutatók tették le a Miskolci Egyetem fala között még a rendszerváltás előtti időszakban. A csapat az akkori szovjet űrügynökséggel, a Roszkozmosszal együttműködve sikeresen fejlesztette ki az úgynevezett Miskolci Űrkemencét, ám a Szovjetunió széthullása megakasztotta a további munkát. „Viszont a vasfüggöny lehullása után a régióra irányuló nemzetközi, az űrtechnológiai eredményeket övező figyelem egyre erősebbé vált” – tudtuk meg Bárczy Tamástól. Az érdeklődés oly erős volt, hogy az édesapja által szervezett nemzetközi tudományos konferencián a NASA szakemberi is megjelentek s miután fantáziát láttak az űrkemencében, a cégalapítás után mindössze két évvel el is indult az egyetem és az amerikai űrügynökség közötti együttműködés. Az eszköz tesztelése miskolci operátorokkal a NASA laborjaiban történt, majd az űrügynökség bejelentette a vásárlási szándékát. Mindez persze nem volt olyan egyszerű – tudtuk meg Bárczy Tamástól – hiszen az egyetemek akkoriban sem végezhettek vállalkozói tevékenységet, de az oktatási intézmény a kutatócsapat több éves unszolása ellenére sem alapított céget az űrkemence hasznosítása érdekében. Ezt követően a mérnökök megalapították az Admatist, ami sikeresen – két űrkemencét értékesítve – vett részt az amerikai kormány és a NASA által kiírt tenderen. „Ez volt az Admatis első üzlete, ám az akkori amerikai kormányzat a szektort érintő költségvetési döntései miatt megszakadt a NASA-kapcsolat és így a fejlesztés is leállt” – tudtuk meg.
Minderre a cég kutatói csattanós választ adtak: teljes mértékben függetlenítették magukat az egyetemtől és az Admatis azóta is a saját lábán áll. Ebben a helyzetben logikus döntés volt az európai űrpiacra való belépés szándéka, de „a nyolc kutató a saját kis pénzével, minimális törzstőkével alapította meg a céget, nem volt egyetlen laptopjuk, csavarhúzójuk és alkalmazottjuk sem.”
A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!
Corporate tagjaink, partnereink IDE KATTINTVA elküldhetik sajtóanyagaikat és/vagy szakmai tartalmaikat.
Összes cikk