Ügynökség 2026. november 20

Te például hol voltál a reklámszakma aranykorában? Megjelent az „énpéldául” a Café alapításának 25. évfordulójára

A Café Csoport megalapításának 25. évfordulója alkalmából úgy döntött, máshogy ünnepel. Ezért körbeküldött egy briefet a szélrózsa minden irányába, hogy a szakma szereplői írják meg, ők hogyan emlékeznek az elmúlt évtizedekre. Ebből született „énpéldául” címmel harminc, egészen különböző területen tevékenykedő szerző antológiája, amelyből egyértelműen kiderül: aki egyszer reklámos volt, az örökké az marad.

Szerző: Vörös L. Andrea

„Az account titulus hangzatos volt, de nekem első munkámként sikerült egy komplett névjegykártyagyártást elrontanom, mert nem ellenőriztem a Pantone-színt. Nagy szerencsémre az ügyfelem nem rúgott ki, pedig megtehette volna. Az ügyfelemet Szarvas Lászlónak hívták” – idézi fel Grósz Judit, aki 2026-ban a közmédiáért felelős kormánybiztosi pozíciót is megkapta, de pályáját a reklámiparban kezdte. Ezt a történetet nem is hagyhatta ki: Szarvas László ugyanis már rég nem ügyfél – ahogy ő sem account –, hanem a Café Csoport vezetője és a Café Reklám vezérigazgatója. Annak a cégnek az első embere, amely negyed évszázados születésnapjára közös emlékezésre hívta a szakmában megfordult barátokat és kollégákat.

„A brief szerelmeslevél”

Apropó, brief: Grósz Judit azt is lejegyezte az esszé–novella–expozé–naplóbejegyzés műfaji határait feszegető írások között, hogy a jó brief nem feladatspecifikáció, hanem szerelmeslevél. Állítólag a szerzőknek szóló felkérés is ilyen hangulatú volt a Cafétól, a végeredmény pedig egy olyan emlékkönyv lett, amelyben bár nincsenek szamárfülek („kétszer kettő néha öt, a te fejed meg egy tök”), sem a „csak a szívével lát az ember” kötelező idézete, az olvasónak mégis az az érzése támad, hogy bárcsak ő is beletartozna ebbe a baráti körbe, és hozzáírhatná a saját történetét.

Aranykor, Mad Men, aranykor

A szerzők régi reklámosok, ma is aktív szakemberek, vagy – ahogy a sorok közül kiérződik – szívükben örökké reklámosok. Sokan vezetői, felsővezetői magaslatokból tekintenek vissza, csak épp nem egy völgyre, hanem egy még magasabb csúcsra révednek: a kétezres évek elejének reklámszakmájára, az aranykorra.

Ez az időszak ugyanis szüntelenül visszatér az írásokban, akárcsak az a bizonyos Saint-Exupéry-idézet gyerekkorunk emlékkönyvéből. Olvashatunk az innen nézve álomszerű reklámfilmes büdzsékről, a ma már luxusnak tűnő többhetes–hónapos leadási határidőkről, tengerentúli tanulmányutakról, eszetlen, de jóleső, nincsenholnap rongyrázásról, és persze az AI- és „felhő”-mentes ügyféltalálkozókról.

„És jöttek a csodás évek, mindig csak fölfelé… Kicsiben úgy éltünk, mint a Mad Men szereplői nagyban. Röpködések Bécsbe, Párizsba, forgatások külföldön, itthon, pezsgő, konyak, éjszakázások, nagy prezentációk, jó ötletek, kreatív szárnyalás” – írja Kiskádár Tamás Cigarettaszünet című írásában.

„Egy kommunikációipari szaklap időnként ruhapénzt fizetett szerkesztőinek, hogy méltóképp képesek legyenek reprezentálni. Science fiction” – idézi fel egy másik történetben az aranykort Szigeti Péter főszerkesztőnk, még kezdő Kreatív-os újságíró korából.

30 külön történet, de mind egyívású

Harminc szakember írása jelent meg tehát az „énpéldául” című gyűjteményben – olyan alkotóké, akikkel együtt élte át a Café a magyar reklámipar kezdetét, tündöklését, és akikkel együtt figyeli, alakítja a jelenlegi, multifokális, olykor jövőbelátást igénylő világot. Ez a kettősség és kontraszt szinte minden szövegben megjelenik.

„A kreatív szerepünk egyszerű végrehajtói feladattá degradálódott” – állapítja meg Kovács Gábor filmproducer, aki az Üvegtigris előtt és után is számos reklámfilmet forgatott. „Panaszkodom? Dehogyis. Félek-e attól, hogy ami a következő huszonöt évben jön, az rosszabb lesz? Dehogyis” – teszi hozzá.

Mi minden történt a magyar reklámszakmában az elmúlt negyed évszázadban? Hogyan születtek az emlékezetes kampányok, milyen sztorik maradtak meg a tárgyalókból, a forgatásokról vagy az ügynökségi folyosókról? A kötetben személyes, sokszor szituációs komédiába illő élmények sorakoznak, ahogy azt a cím is előrebocsátja. Maros András író például azt a pillanatot meséli el, amikor kollégáját helyettesítve egy rádióreklám-felvételre a fogatlan portást delegálták, mint a tökéletes CleanGate fogkefe reklámhangját: „Máté Krétán nyaralt. Miközben egy fogatlan emberrel reklámoztunk fogkefét. Hogkehét.”

A telekomos Szabó Béla így emlékszik vissza a hőskorra: „Mindent lehetett, mindent megcsináltunk. Sosem volt elég idő, mégis mindig megoldottuk, hogy magunkat keresztre feszítve megcsináljuk az előző nap még lehetetlennek tűnő kampányokat.”

Nyitrai Márton reklámfilmrendező emígy: „De van valami, ami semmit sem változott: a bátorság. A legjobb és legsikeresebb munkák mindig azok voltak, ahol a koncepció mert merész lenni.”

Tihanyi Péter egykori kreatívigazgató pedig így foglalta össze a lényeget: „A reklámszakma evolúciója során a legnagyobb felismerések jelentős része ordas nagy baromságokból, hibákból, kreatív balesetekből és vállalhatatlan prezentációkból született. A másik része meg a zsenialitásból.”

Ezekből a történetekből jó pár mára már nem csupán bennfentes história vagy kissé önfényező anekdota, hanem egy negyed évszázadot átfogó almanach. A kötetet november 17-én mutatták be a Lóvasút Rendezvényközpontban, ahol a szerzők is nagy számban megjelentek, a vendégek pedig Elek Ferenc színművész előadásában meghallgathattak egy zanzásított szöveget, amely bár minden írásból merített, mégis egyetlen közös élményt fogalmazott meg.


„Büszkék vagyunk arra, hogy a Café Csoport immár 25 éve aktív alakítója a magyar reklámszakmának. Ez alatt a negyed évszázad alatt rengeteget változott a világ, a technológia és maga a szakma is, de az alkotás öröme, a jó ötletek iránti lelkesedés és az emberi kapcsolatok fontossága mit sem változott. A jubileumunkat szerettük volna valami igazán különlegessel megünnepelni, ezért született meg az »énpéldául«. Úgy gondolom, ritka, hogy a szakma ennyi meghatározó szereplője egyetlen kötetben, ilyen személyesen és őszintén meséljen a saját élményeiről. Ez a könyv számunkra egyszerre ünneplése az elmúlt 25 évnek és tisztelgés egy olyan szakma előtt, amelynek büszkén vagyunk a részesei” – mondta Szarvas László, a Café Csoport vezetője.

Az „énpéldául” szerzői: Aczél László, Beke Zsuzsa, Bende Bori, Bölcs Ádám, Dolezsai Gergely, Erdei Zsófia, Fazekas Ildikó, Gosztonyi Csaba, Grósz Judit, Heal Edina, Herendi Gábor, Hídvégi Zoli, Horváth-Magyary Voljč Nóra, Hutlassa Tamás, Juhász Péter Tibor, Kiskádár Tamás, Kovács Gábor, Maros András, Nagy Bálint, Nagy László, Nyitrai Marci, Sallai Ervin, Simon Attila, Simon Zoltán, Sommer Ádám, Szabó Béla, Szigeti Péter, Tihanyi Péter, Tordai Péter és Zsembery Péter.


 

Továbbiak
A november 3-án kihirdetett döntősök listáján szerepel a Mediator, a Publicis Groupe és a White Rabbit - Umbrella Collective munkái. Mutatjuk őket!
Ügynökség | 2026. november 04.
Az Unger Anna által vezetett, korrupciós ügyeket feltáró hivatal első vizsgált ügyei közé tartozik majd a Szuverenitásvédelmi Hivatal 3,6 milliárdos kommunikációs költése is.
Ügynökség | 2026. szeptember 28.