A különdíjakat Bánáti Annának (Telex), Dezső Annamarinak és Kuglics Saroltának (Qubit, Lakmusz), Gulyás Ádámnak (Telex), valamint Jandó Zoltánnak (G7) ítélte a zsűri.
A Médiafórum Egyesület átadta a 2026. harmadik negyedév legkiemelkedőbb újságírói teljesítményeit elismerő Minőségi Újságírás Díjakat. A fődíjat Lukács Csabának (Magyar Hang), a különdíjakat Bánáti Annának (Telex), Dezső Annamarinak és Kuglics Saroltának (Qubit, Lakmusz), Gulyás Ádámnak (Telex), valamint Jandó Zoltánnak (G7) ítélte a zsűri.
A harmadik negyedéves Minőségi Újságírás Díjat Lukács Csaba kapta a Magyar Hangon megjelent, “A százados, aki előtt tábornokok bokáztak: Orbán Gáspár Csádban” című cikkéért.
„2024 eleje óta tudni, hogy Orbán Gáspár valamit csinált Csádban, amit nem lehetett letagadni, hiszen videofelvételek mutatták, ahogy a miniszterelnök kalapos fia oszlopok mögé próbált bújni a kamerák elől. A tervezett katonai misszióról akkor hallottunk legközelebb, amikor Pálinkás Szilveszter százados besétált a Telex stúdiójába, és súlyos dolgokat mesélt a magyar honvédségről, Orbán Gáspár sandhursti kiképzéséről és a fiatal katona afrikai missziós mániájáról.
A harmadik alkalom, amikor újabb meghökkentő részletek kerültek elő a csádi eseményekről, a Magyar Hang júliusi cikke volt. Lukács Csaba a cikkében nem csak azt a korábban nem ismert tényt írta meg, hogy a “magyar Wagner-csoportnak is nevezett” biztonsági csapat, az Inrimas, Világi Oszkár cége védte Csádban a magyar delegációt, hanem egy előterjesztés-tervezetet is bemutatott, amely szerint 2026-ban 4 milliárd dollárt terveztek elkölteni 200 magyar katona Csádba küldésére. Ez végül nem történt meg, és a csádi missziónak a tervét is igyekezett letagadni az Orbán-kormány a tavaszi választási kampány hajrájában, de a Magyar Hang cikke egyértelművé tette: valóban komoly pénzt akartak rá költeni.
Most pedig rátérnék magára a cikkre, amiről beszélünk. Lukács Csaba nem csak addig rejtve maradt információkat derített ki a Csádban történtekről, hanem érdekesen is írta meg azt. A szöveg tele van olyan finom részletekkel, mint hogy Orbán Gáspár kalaposdobozai alig fértek fel a repülőre, amely a delegációt Budapestről Csádba szállította; vagy, hogy a műhöoldas telefonnal mászkáló, civil ruhás misszióvezetőt a háta mögött királyfinak hívták a szemtelen delegációtagok.
A legviccesebb részlet az, amiből kiderül, hogy az Inrimas emberei egy csádi villa felújítását szervezték a delegáció részére, de amikor a magyarok odaköltöztek, az egyiküket első este úgy megrázta az áram zuhanyzás közben, hogy inkább az egész csapat visszavonult a hotelbe, ahol addig laktak. Nem beszélve arról a történetről, amely szerint a szintén az Inrimas által védett hotelszobákat egy alkalommal a csádi titkosszolgálat emberei kirámolták, elkobozva fegyvereket, golyóálló mellényeket, drónokat, hőkamerákat és egy sor egyéb drága cuccot.
Nagyon jó cikk, megérdemli a Minőségi Újságírás Díjat, gratulálunk!” – írta a zsűri a nyertes cikkről.
Különdíjasok
A zsűri döntése alapján a harmadik negyedévben négy további újságírói munka kapott különdíjat:
Bánáti Anna (Telex) „Leírhatatlan érzés, ha sikerül visszaadni egy ember holttestét és nevét a családjának” című cikke;
A zsűri laudációja a cikkről: „Sokszor úgy veszítünk el egy embert, hogy fizikailag még velünk van. Mondjuk mert demens lesz, függő, vagy súlyos balesetet szenved. A teste ott van, a szelleme már nem, vagy nem úgy. És ez fordítva is igaz: a szelleme velünk marad olyasvalakinek, aki fontos nekünk, de fizikailag nem érjük el. Talán soha nem is fogjuk már, mert meghalt. Vagy nem. Utóbbi esetekkel nagy számban háborúban álló országok lakói szembesülnek, bár még mi is hallhattunk hazavárt nagy- és dédpapákról. Bánáti Anna, a Telex munkatársa Ukrajnában járt, a Kijevtől két órányi autóútra lévő perejaszlavi azonosítási központban; ez az egyetlen olyan halottasház, ahol csak és kizárólag a cseréből érkező, azaz szinte biztosan erőszakos halált halt emberek holttesteivel foglalkoznak a szakértők. Sem képben, sem szóban nem kapunk elviselhetetlenül sok vért, de nem is szenvtelen távolságtartással ír.
Igyekszik mindazt bemutatni, amit egy cikk keretein belül lehetséges. Ízelítőt kapunk az igazságügyi orvostan tudományából, magából a munkafolyamatból, megismerjük az intézmény két munkatársát. Akik elmondják, hogy őket az vezérli: a családok eltemethessék halottaikat a szó szoros és átvitt értelmében is. Így jut el a szerző a végefelé, a lélek bugyraiba lejjebb ásva oda, hogy a konkrét eseteken túl is a lezáratlan veszteségek feldolgozásáról, vagy éppen feldolgozhatatlanságáról értekezzen. A szöveg maga is erős és tanulságos, de feltétlen említést érdemel maga a tény, hogy Bánáti Anna személyesen látogatott el a nem teljesen veszélytelen terepre, és ez bizony önmagában elsimerést érő érték.”
Dezső Annamari és Kuglics Sarolta (Qubit, Lakmusz) „Megtaláltuk a Motherless-botrány gyanúsítottját: elfogása óta is úgy posztol az Instagramra, mint egy travel influencer” című cikke;
A zsűri a következő képpen méltatta a cikket: „Zaklatás vagy személyes adattal való visszaélés? Rendőrség, mint sürgősségi betegellátás, amelyben előbb hal meg a beteg, minthogy bárki ránézne? Megtaláltuk a Motherless-botrány gyanúsítottját: elfogása óta is úgy posztol az Instagramra, mint egy travel influencer – Lakmuszon megjelent cikkében Dezső Annamária és Kuglich Sarolta egy konkrét ügyön és annak utánaeredve mutatja be a nőgyűlölet virtuális és mégis húsbavágóan valóságos formáit: az interneten elkövetett agressziót és erőszakot szervesen építi be egy nyomozásba, intézményes mindennapjaink repedéseibe és szürkezónáiba, illetve online társadalmi életünk mátrixába, identitászavaraiba, patológiáiba. Egyszerű és mégis komplex történetet mesél, rendszerproblémát rajzol fel és magyaráz meg közérthetően: a büntetőjog és áldozatsegítés hiányosságait és a rendőrség eszköztelenségét éppen úgy, mint a közösségi kibertér elidegenítő és illegális közt húzódó hátborzongató mezsgyéjét.”
Gulyás Ádám (Telex) “Ezt talán nem itt kéne, jó?” című cikke;
„Súlyos, a magyar sajtóban az utóbbi időben egyébként bőségesen pertraktált problémáról szól a Telex „Ezt talán nem itt kéne, jó?” c., szeptember 14-én megjelent cikke, jelesül a budapesti közbiztonság, a drogfogyasztás, a palackvisszaváltás mint megélhetési forma és a hajléktalanság (vagy nem hajléktalanság) összefüggéseiről. Erényei közé tartozik a komplex megközelítés és az alaposság: a nagy számú és különféle irányultságú szakértő mellett megszólalnak benne azok a honfitársaink is – ahogy mi, újságírók magunk között mondani szoktuk: „az utca embere” –, akik számára a palackvisszaváltás fontos megélhetési forrás. A cikk érzésem szerint helyesen jelöli meg a problémahalmaz végső okát (a drámai és sokakat sújtó elszegényedést), s erényei közé tartozik az is, hogy nem kérkedik azzal, hogy tudná e halmazra a megoldást. A cikket Huszti István remek portéfotográfiái teszik teljessé.” – így méltatta a zsűri.
Jandó Zoltán (G7) Gazdasági Versenyhivatal működését bemutató cikksorozata.
A zsűri szavaival: „Kevés fontosabb dolga akad mostanában a komolyan vehető sajtónak, minthogy válaszokat adjon a „Pontosan mi is történt velünk az emútt tizenhat évben?” kérdésre. A kormányváltás óta hirtelen elérhetővé vált rengeten információ, van miből dolgozni. És jönnek a cikkek, egyik a másik után. Az évekig eltitkolt súlyos svindlik mennyisége, az elkövetési értékek nagysága sokkoló. Azt hiszem még sok-sok cikket kell díjaznunk ebből a kategóriából.
A G7 újságírója, Jandó Zoltán cikksorozatában a Gazdasági és Versenyhivatal orbánosítását mutatja be nagyon részletesen, töviről hegyire: hogyan vált a politikai hatalom lelkes kiszolgálójává a formálisan, jog szerint független hatóság, hogy aztán kulcsszerepet vigyen a gazdaság rendszerkonformmá alakításában. (Kínosan gyönge eufémizmus a magyar történelem legnagyobb lopássorozatára. A szerk.) A sorozat tehát a fenti kérdés legfontosabb aspektusát kutatja, és mutatja meg, hogyan épült ki Magyarországon olyan rendszer, amely a felszínen végi őrizni próbálta ugyan a liberális (nyugati tpíusú) demokrácia, a jogállamiság látszatát, de valójában egész más logika szerint, egyetlen hatalmi centrum utasításai szerint és érdekében működött.”