Több mint 75 éve működik a Materiál Vegyipari Szövetkezet, nevéből is láthatóan szövetkezeti formában. A rendszerváltás előtt a dolgozók száma meghaladta a 100 főt, azóta azonban nemcsak a létszámban következtek be gyökeres változások, hanem a gyártásban is. Az orosz-ukrán háború kitörése óta ráadásul újabb krízist kell kezelniük, de mivel a beruházások nem hozták meg a várt eredményt és a kínaiak nyomulását ezzel nem lehetett megállítani, most teljesen újra kell építeniük magukat. A múltról, a változásokról, a kihívásokról Csordás Andrással, a Szövetkezet igazgatóságának elnökével és Szabó Endrével, a pénzügyi vezetővel beszélgettünk.
TÖBB MINT 75 ÉVRE NYÚLNAK VISSZA A KEZDETEK
„1949. február 19-én, néhány ember közreműködésével alakult meg a Materiál Vegyipari Szövetkezet; ki eszközt, ki termékötleteket, ki különböző vegyipari terméket „hozott bele” – tekintett vissza a kezdetekre Csordás András, a Szövetkezet igazgatóságának elnöke. –Az 1960-as évek elején lett saját telephelyünk Soroksáron és egymás után épültek fel a különböző üzemcsarnokok. A rendszerváltás előtt a szövetkezet létszáma bőven 100 fő felett volt – ugyanazt a tevékenységet akkor négyszer annyi ember végezte, mint ma, így a gazdaságos munkavégzés csak nyomokban volt jelen. Abban az időszakban egyébként többen bujtatott állásban voltak, például a futballisták – sok szépreményű labdarúgónk volt.”
„1989-ben aztán a piacgazdaság létrejöttével nevesíteni kellett a tulajdonosi viszonyokat, így a munkavállaló tagok között, addigi tevékenységük alapján, szétosztották a Szövetkezet üzletrészét, s mindenki a munkáját tette bele, vagyis azzal „fizetett” – vette át a szót Szabó Endre, pénzügyi vezető. – Ezt követően az automatikus tagosítás megszűnt– így napjainkban vannak sima munkavállalók, továbbá vannak olyan munkavállalók, akik tagok is.”
„GYÁRTSUK AZT A NÉHÁNY DOLGOT, AMIHEZ JÓL ÉRTÜNK” – ÍGY VÁLTAK PIACVEZETŐVÉ
Csordás András 1997-ben került a szövetkezethez, amikor már természetesen a nem gazdaságosan gyártható termékek készítését abbahagyták. Tevékenységüket nem befolyásolta az a tény, hogy meg akarták szüntetni a szövetkezeteket, mivel nem az ipari szövetkezetekre, hanem a mezőgazdaságiakra helyezték a hangsúlyt. A változások ellenére, a szövetkezeti forma továbbra is minőségi gyártást, profitábilis működést tett lehetővé a piacon, mert olyan termékstruktúrájuk volt, amely által mindig tudtak bővülni és nyereségesen működni. A ’80-as években a szinte kizárólagosan gyártott poliészter gyanta mellett az Akropenta diszperziós festék, a Fugaszil és F.BS szilikon tömítők (ez utóbbi egyben speciális ragasztó is) illetve a Matoflex TMQ, gumiipari segédanyag gyártását kezdték meg, melyek azóta is jelen vannak a cég életében.
„Ezekből a termékekből, elsők között voltunk a magyar piacon – folytatta András. – A jó minőségnek és „szájhagyománynak” köszönhetően ez kényelmes működést tett lehetővé a Szövetkezet számára. A jelenlegi termékeinkből az Akropenta típusú festéket mi fejlesztettük ki először, ezáltal piacvezetővé váltunk. Apoliakrilát diszperziók gyártásával Magyarországon csak mi foglalkozunk, szilikontömítő termékeket rajtunk kívül még egy cég állít elő (külföldön többen is). Annak a speciális szilikon ragasztónak, mint amilyen az F.BS, nincs gyártója az országban. Ami pedig a Matoflex TMQ, gumiipari segédanyagot illeti, Európában csupán egy, míg Ázsiában még néhány gyártója van. Tehát ez a fajta európai egyedülállóság és a magas minőség biztosította a ’90-es évekbeli piacon maradást és ez járult hozzá ahhoz, hogy minden menjen a maga útján – úgy fogalmaztuk meg ezt az időszakot, hogy „gyártsuk azt a néhány dolgot, amihez jól értünk”. A termékskála állandósult, nem volt nyomás az újabb és újabb termékek kifejlesztésére.”
A változás első szele a kétezertízes évek első felében jött el a szövetkezetnek, de akkor (még) nem kellett drámai fordulatokra választ adni.
„A 2010-es években a gumiipari segédanyag, a Matoflex TMQ egyre fontosabb termékünkké vált, az árbevételünk és az eredmény nagyobb része ebből származott – mondta Endre. –Ebben az időszakban több európai gyártó is volt, de az európai piac felvevő képessége egyensúlyban volt a beszállítók számával. Ebben a piaci környezetben a legnagyobb európai gyártó „dömpingáras” értékesítésbe kezdett, azzal a szándékkal, hogy hosszabb távon konkurencia nélkül maradjon. Célját részben elérte, több gyártó is a TMQ-gyártás leállítása mellett döntött. Ez számunkra egy rendkívül nehéz időszak volt, mert a piacon maradáshoz nekünk is áron alul kellett értékesítenünk. Szerencsére ezt az időszakot kisebb veszteségekkel sikerült átvészelni. Azt viszont akkor nem gondoltuk volna, hogy a mostanra kialakult helyzet ennél sokkal-sokkal nehezebb lesz…”
A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!
Corporate tagjaink, partnereink IDE KATTINTVA elküldhetik sajtóanyagaikat és/vagy szakmai tartalmaikat.
Összes cikk