Beck Márton sikersztorija

Kinek a fejében ne fordult volna már meg, hogy majd egyszer nyit egy kávézót vagy éttermet? Aztán az efféle álmok gyakran szertefoszlanak – és van olyan is, amikor egészen különleges módon valósulnak meg. A Beck család vendéglátós tapasztalat nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel vágott bele egy budapesti tapas bár létrehozásába. Azóta az általuk üzemeltetett Padron ikonikus hellyé vált, és immár másokkal társulva további két éttermet nyitottak a városban. Hogy milyen előnyei vannak a családi és baráti vállalkozásnak és egyben milyen kihívásokat tartogat ez a fajta biznisz, és egyáltalán hogyan lehet nemhogy fennmaradni, de még bővülni is jelen körülmények között a piacon, arról Beck Mártonnal beszélgettünk.

13 éve nyitották első éttermüket, ma már összesen három gasztronómiai vállalkozásban érdekeltek – pedig a Beck családban sokáig csak amolyan vágyvezérelt szállóige volt, hogy majd egyszer nyitnak egy helyet. De ahogy a második generáció képviselője, Beck Márton megfogalmazza: “Az én fejemben egészen fiatal koromtól gyökeret eresztett a vendéglátózás világa.”

Édesapja, László kutatási vezető a mai napig is egy közvéleménykutató cégnél, édesanyja, Gabi pedig korábban légiutaskísérőként dolgozott a Malévnál. Marci az ELTE szociológia szakára járt, amikor egy barátjával közösen elkészített egy gasztrokoncepciót, hátha megvalósítható, de akkor még nem lett belőle semmi. Egy kényszerhelyzet kellett ahhoz, hogy a minden családtagban megbúvó gasztronómia iránti szenvedély egy saját étterem üzemeltetésében testet öltsön: „A Malév csődje mindent megváltoztatott: hirtelen munka nélkül maradt a tettrekész és nagyon dolgos anyukám. Viszont így találtuk meg a hiányzó láncszemet, azt az embert, akire mernénk építeni egy helyet. Alapvetően én kezdeményeztem, hogy vágjunk bele és nyissunk saját éttermet, de az indulás teljes családi összetartásra épült. Így született meg a Padron.” - emlékszik vissza a kezdetekre Marci.

Meglepő húzásnak tűnhetett, hogy épp a VIII. kerületben, a Palotanegyedben nyitottak éttermet – Marci bevallja, hogy ő személy szerint a Pozsonyi út környékében gondolkodott első körben. A húga és férje találtak rá az üzlethelyiségre, és végül mindannyian beleszerettek: “Sokkal izgalmasabb volt egy kevésbé felkapott helyen elkezdeni az építkezést, nagyobbat lehet durrantani.”

Hogyan dőlt el, milyen profilú legyen a hely, amire vállalkozást építenek?

Először egy pho levesezőben gondolkodtak, de miután már kibérelték az üzlethelyiséget, sorra nyíltak a városban a vietnámi profilú helyek, amelyekkel nem tudtak és nem is akartak versenyezni. A spanyol konyhára esett a választás, a tapas-irányra, és nemcsak azért, mert akkor még, 2012-ben, leginkább csak egy ismert tapas bár volt a fővárosban: “Rengeteget jártunk Spanyolországban, elég jól ismertük a konyhát, így tudtuk, hogy az alapanyag-használat sokban hasonlít a magyarhoz, így nem kell majd minden fogást a nulláról elmagyarázni: nincs még két ilyen disznóimádó nép a földön, mint a spanyol és a magyar. Az egyik családi barátunk havi 80-100 tonna árut hoz be Barcelonából és Amerikából, így az alapanyagellátás is megoldhatónak tűnt. Egy másik barátunk pedig éppen akkor tért haza egy egyéves baszk gasztro-kiküldetéséről, ő segített a konyha kialakításában, a receptek kikísérletezésében, a gasztrokonecpeció véglegesítésében. Így született meg a Padron Tapas Bár.”

Tudatos döntés volt részükről, hogy családi vállalkozást hoznak létre, mindenkinek megvan a maga szerepe a mai napig – túl azon, hogy kezdetben Marci szülei, a felesége, a húga és a férje is kivette részét a napi működésből, és mindannyian sok időt töltöttek a VIII. kerületi bárban. Marci így összegzi a feladatok leosztását: “Édesapám a számok nyelvét beszéli, ami nem jön rosszul, ha üzletről van szó – emellett remek az ízlése és markánsan alakítja a Padron kínálatát. Anyukám a hely lelke, igazi követendő példa a nálunk dolgozó csapatnak, ő alapozta meg a Padron standardjait. A húgom hozta a fiatalos, vendéglátós lendületet – egyedül ő dolgozott felszolgálóként étteremben korábban – nagyon sokat hozzátett ahhoz a zsánerhez, ahogy a vendéglátás zajlik nálunk. A férje az arculat kialakításában játszott kulcsszerepet. A feleségem, akinek szintén volt némi pultos rutinja, a munkafolyamatok kialakításában segített rengeteget, én pedig alapvetően – szakmámból adódóan – a márka és a termék, szolgáltatás kapcsolatának kialakításában és a megfelelő emberek megtalálásában, pályára állításában vagyok erős.”

Hogyan alakult ki a törzsvendégek köre és miért ragaszkodnak a helyhez?

A Padron nagy lendülettel indult, a nyitás után máris teltházas estéket produkáltak, majd jött egy természetes visszaesés. Mégis kezdetektől fogva nyereségesen üzemeltek, hozzávetőleg három év alatt érték el a stabil, kiszámítható működést. “Minden megtermelt forintot visszaforgattunk fejlesztésre, magunknak szinte semmi pénzt nem vettünk ki” - emeli ki Marci.

Nagy hangsúlyt fektettek a fix törzsvendégkör kiépítésére. Ehhez egyik fontos pillér a személyesség: már önmagában az, hogy a tulajdonosok is rendre jelen vannak az üzletben, hogy a Beck házaspárt csak “Madreként” és “Padreként” (az anya és apa spanyol megfelelői) emlegetik, hogy Gabi a mai napig ragaszkodik hozzá, hogy az asztalfoglalásokat ő kezelhesse, hogy személyesen beszélhessen a vendégekkel. Ezt a közvetlenséget a vendégek is értékelik: még a gasztronómiai piacot érzékenyen érintő időszakokban is, mint amilyen például a covid-járvány volt, kitartottak a Padron mellett. A koronavírus miatti lezárások idején például Marciék egy olyan kiszállítós fejlesztésbe vágtak, aminek eredményeként a 90%-ban kész ételeket ki-ki otthon, saját konyhájában fejezhette be és fogyaszthatta frissen – hiszen a rendelt étel soha nem lesz olyan finom, mint a friss.

A témáról bővebben a Tovább gombra kattintva olvashatsz!

Tovább