Marketing az önazonosság tükrében

Mint „Pilátus a krédóban”, némiképp ilyen érzése volt a cikk írójának, amikor megkapta a szerkesztői felkérést. – Mit keresek itt a marketingszakértők között tanácsadó szakpszichológusként? Ezzel a felütéssel indul útjára az esszé, hogy rögtön egy Thomas Carlyle-szentenciát idézzek: „Az embernek általában két oka van arra, hogy megtegyen valamit: egy jó oka és egy valódi oka.”

Vizsgálódásunk tárgya ugyanis az önazonosság lesz. Utóbbi szót a pszichológia gyakorlata az előző néhány évtizedben kapta fel igazán, nem véletlenül. A psziché ugyanis sok mindent kibír, elvisel, tolerál, amíg nem kell elárulnia saját magát, utóbbi esetben tünetek tucatjai jelennek ugyanis meg a hétköznapi valóságunk szintjén. Következésképpen az egészséges kompromisszumok meghozatala nélkülözhetetlen egy elég jó élet kialakításához, és ez még az önazonosságunk része maradhat, bármely életterületről is van épp szó a párkapcsolatunktól a munkánkig, a gyereknevelési koncepciónktól az egészségtudatosságunkig, vagy a hobbijainktól a vásárlási döntésekig. Mindenütt megtalálható ez a faktor. Ha azonban önelárulást követünk el, abban nem lesz köszönet, és kamatostul vasalja be rajtunk az élet majd ennek az árát ilyen-olyan módon, formában, köntösben és külsőben.

Ha a manipuláció szavának eredetét nézzük, kezdetben nem volt pejoratív töltetű: fogások, vagy – szebben kifejezve – mesterfogások alkalmazását jelentette. Mai rosszalló, mesterkedő értelmét később aggatták rá. Tegyük egy pillanatra szívünkre a kezünket és legyünk önreflektívek! Ki szereti, ha manipulálják? Ritkán bólintunk helyeslően erre a kérdésre. Sérti hiú önérzetünket és szabadságvágyunkat. A fenti értelemben azonban a válasz árnyaltabb. Az a hatás, ami nem pusztán jó okot, hanem egy valódi okot mutat meg, ami közelebb visz önmagunkhoz, egy önazonosabb hétköznapi létmódhoz, igenis preferált, igenis követendő. A régi mondásunk, mi szerint „az ördög a részletekben van” így azonnal kiegészítésre szorul: „az ördög a részletekben van, ekképp az angyal is”. Vagyis az a marketing, ami megláttat egy önazonos összefüggést az életem egy szegmenséről, a tudatosságom egy másik szintjéről, tükröt tart egy releváns tény kapcsán, és egy valódi cél felé visz, ami közben úgy érezzük, igaz ösvényt taposunk, áldásos és követendő. Ebben az esetben igenis manipuláljanak, mert e hatás nélkül valami többlet elveszett volna, valamit nem láthattunk volna meg saját létezésünkkel kapcsolatban. Ellenben az a marketing, ami csupán a jó okokat sorolja, ami nem vezet közelebb saját magunkhoz, marad a megvetendő hatások sorában. Ezt a manipulációt senki sem szereti, és előbb-utóbb kiveti magából és az életéből. Így lehet elválasztani az ocsút a búzától.

Ezen a ponton pedig már saját szabadságdefiníciónknál tartunk. Kedves Olvasóm, mikor érzed magad szabadnak egy mezei hétfőn, normál kedden, sima szerdán? A magam részéről mindig a Jean-Jacques Rousseau-féle szabadságértelmezés a követendő: „Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.” Vagyis akkor vagyunk szabadok, ha ismerjük a korlátainkat, elvégre, ha bármit megtehetnénk, az már a szabadosság és nem a szabadság.

A K+F, vagyis a kutatás-fejlesztés mítosza annyira beette magát a mindennapi gondolkodásmódunkba, hogy az állandó innovációt vágyjuk és várjuk is el a világtól. A gyors, az azonnali, holnapra, vagy inkább már ma estére elérhető változást és boldog életet; és mindezt természetesen fájdalommentesen. Következésképpen a „bármit elérhetünk” típusú üzenetek népszerűek; azok is maradnak még jó ideig, hiszen a K+F korszellemét őrzik és zárják magukba. De valóban maradandóak lesznek-e kicsit nagyobb futamidővel számolva ezek a szlogenek, trendek és hatások? Feltehetően nem. Ha egy vállalkozás képes ezt a futamidő-problémát belátni, megérteni és megőrizni, akkor kuncsaftjai, ügyfelei, partnerei a fenti értelmezés mentén nem markolnak majd az ürességbe, ugyanis az a cég, amivel annak idején – szimbolikusan – egy hidat építettek, folyamatosan járható marad, amin keresztül önazonos portékák, végső soron önazonos pillanatok élhetők meg.

Egyszerű példaként saját szűkebb szakterületemből, az időgazdálkodás világából említek két terméket. (Megjegyzésként szükséges kiemelni, hogy mindkét könyv tartalmában zseniális, sokszori olvasásra javasolt valamennyiünknek.) Alan Lakein – Hogyan gazdálkodjunk időnkkel és életünkkel és David Allen – Hatékonyságnövelés stresszmentesen című munkáit. Lakein kötetének pusztán a címe is felidézheti bennünk Franklin időgazdálkodási elvét „Szeretik az életet? Akkor ne pazarolják az időt, hiszen ebből tevődik össze az életünk!” Vagyis élet = idő; idő = élet. Ez pedig olyan esszencia, mely az alábbi tételmondatig vezet: az időgazdálkodás egy mennyiségi kérdésnek álcázott mélyen minőségi kérdés. Ez egy önazonos élet záloga, ha komolyan vesszük.

Allen úgynevezett GTD-módszere (getting things done, azaz elintézni a dolgokat), legyen bármennyire is meghatározó az utóbbi tíz évben, ugyan erős könyvcím, de nem „valódi”, nem igaz. Idézzük a 20. század ikonikus stresszkutatóját, Selye Jánost: „Stresszmentes állapot a halál.” Veszélyes utat választ mindenki, aki rálép egy ilyen ösvényre, ez ugyanis illúzió. A kötet módszerei számos fejlesztést, megoldást, ötletet hoznak el, de biztosan nem lesz stresszmentes egyetlen olvasó élete sem a későbbiekben, ez ugyanis lehetetlen. A fenti futamidő-probléma miatt pedig az egyén becsapva érzi majd magát. Lakein tehát igenis manipuláljon minket, mert a valóságot rejtik intelmei, Allen manipulációja ebben a formában viszont félrevezető.

Ki tudja, ha legközelebb adventi marketingkampányt csinálsz valakinek, talán eszedbe jut az iménti okfejtés, és a stresszmentes szó örökre a múlt homályába vész. Meglátjuk!

Végezetül. Haumann Péter színészóriásunk, halála előtt pár évvel egy nagyon fontos tanulságot fogalmazott meg: „Minden olyan művészeti produkció, ami nem segít élni, az számomra nem érdemli ki a művészeti címet.” Segít élni, mondhatnánk segít kicsit eligazodni a létezés terében. Ez a dolgok kulcsa. Hasonlóan: minden olyan marketing, ami segít élni, és egy – némiképp absztrakt folyamat lévén – segít kicsit önmagunk lenni, hozzájárul az említett önazonos létmódhoz, hatalmas lehetőség ez a kezünkben.

Hogy erre a pilátusi cikkre szükség van-e a kiadványban, Kedves Olvasóm, ha ezt itt látod, igen volt a főszerkesztő válasza… és a Tiéd? Számodra mi a lényege a marketing–szabadság–önazonosság hármasának, ami itt bemutatásra került?

Vissza a rovathoz