Magyarország jövő időben

A korszak, amelyben élünk, talán csak az első ipari forradalom időszakával vethető össze. Röpke néhány évtized alatt alapvető technológiai, társadalmi és geopolitikai változások, átrendeződések következnek be, amelyek az élet minden területére hatást gyakorolnak, a munkaerőpiactól a külkereskedelmen és a közlekedésen át az emberek hétköznapi életkörülményeiig. Új világ születik, amelyben mindenkinek, így hazánknak is meg kell találnia a helyét.

ÁTALAKULÓ VILÁG
Lesznek országok, amelyek a követésre, az alkalmazkodásra fognak berendezkedni. És lesznek olyanok, amelyek nem fognak megelégedni a puszta túléléssel, hanem saját sorsuk aktív alakítására jelentkeznek be. A huszadik század egyik fő tanulsága épp ez: van tere a cselekvésnek, nem létezik mindent meghatározó útfüggőség.
Azoknak a nemzeteknek, amelyek képesek voltak megtalálni saját kitörési pontjaikat, és konszenzusra tudtak jutni alapvető nemzetstratégiai kérdésekben, sikerült átlépniük a saját árnyékukon, és néhány évtized alatt a legfejletlenebb országok ligájából a világ élvonalába küzdötték magukat. Finnország, Hollandia, Tajvan vagy Szingapúr a gyakorlatban igazolta, hogy van értelme a hosszú távú gondolkodásnak, a stratégiai szemléletű szakpolitikai tervezésnek.

HÁROM KIHÍVÁS
Bár hajlamosak vagyunk elfelejteni, gazdasági teljesítményét, infrastrukturális fejlettségét és általános életszínvonalát tekintve Magyarország a világ felső negyedébe tartozik. Ha azonban közvetlen környezetünkkel, az Európai Unió (EU) vagy az OECD tagállamaival mérjük össze magunkat, a legtöbb mérőszám alapján a saját mezőnyünk alsó harmadában találjuk magunkat. Röviden: a fejlett világ része vagyunk, de bőven lenne még hová fejlődnünk. Három fő kihívás áll előttünk, amelyre nemcsak akkor kell választ adnunk, ha kitörési pontokat keresünk, de már akkor is, ha csak a jelenlegi pozíciónkat szeretnénk megőrizni.

1. FOGYÓ ÉS ÖREGEDŐ TÁRSADALOM
   Magyarország mint kis, nyitott gazdaság, legkésőbb a rendszerváltás óta következetesen a külföldi működő tőkére épít: vagyis alacsonyan képzett, olcsó munkaerővel és kedvező adórendszerrel igyekszünk beruházásokat vonzani. Ennek az extenzív gazdasági növekedési modellnek a határait az idecsalogatott külföldi tőke és az ennek igényeit kiszolgáló, bevonható új munkaerő mennyiségi növelésének lehetőségei szabják meg. Épp ezekhez a határokhoz közelítünk rohamléptekben.
   Magyarország népessége az alacsony születésszám okán évente mintegy 40 000 fővel csökken, és a fogyást hajtja az az évi 10–20 ezer fő is, aki külföldön vállal munkát. Mivel a születéskor várható átlagos élettartam növekedésével egyre tovább élünk, a társadalom korfája megváltozik: egyre több inaktív honfitársunkat kell egyre kevesebb aktív munkavállalónak eltartania. Folyamatosan növekszik a nyomás a társadalombiztosítási és az egészségügyi rendszeren, miközben a feszes munkaerőpiacon bizonyos szakmákban már ma is állandó probléma a megfelelően képzett munkaerő hiánya.

2. A MUNKAERŐPIAC ÁTALAKULÁSA
   A digitalizáció, a robotizáció és a mesterséges intelligencia ezekben az évtizedekben alapjaiban rajzolja újra a munka világát. Komplett szakmák szűnnek meg, és olyan új feladatok jönnek létre, amelyek egy részét ma még el sem tudjuk képzelni. Gondoljunk csak arra, hogyan magyaráznánk el húsz évvel ezelőtti önmagunknak, mit csinál egy mobilapplikáció-fejlesztő, egy influenszermarketing-szakember vagy egy UX/UI-dizájner – és még csak a folyamat elején járunk.
   Az átalakulás ráadásul szélsőségesen egyenlőtlenül fogja érinteni az egyes társadalmi csoportokat: különösen kitettek lesznek a rutinszerűen ismétlődő, betanulható feladatokat végző munkavállalók (például a gyártósori munkások), míg azoknak, akik kontextustól függetlenül átváltható kompetenciákkal, fejlett adaptációs és szociális készségekkel rendelkeznek, jóval több esélyük lesz. A főszabály a folyamatos alkalmazkodás kényszere lesz, amelyben kulcsfontosságú a tanulás és a megújulás képessége. Épp azok a készségek, amelyek oly kevéssé jellemzik a magyar munkavállalók többségét.

3. KLÍMAVÁLSÁG ÉS A GAZDASÁGI REND ÁTALAKULÁSA
   Az éghajlatváltozás, amely Magyarországot földrajzi elhelyezkedésénél fogva különösen nagymértékben érinti, szétszálazhatatlan hármas nyomást helyez a társadalmakra. Mivel a válság nem a jövő fenyegetése, hanem a jelen valósága, a károsanyag-kibocsátás csökkentésével és a közvetlen ártalmak mérséklésével egyszerre igyekszünk lassítani a folyamatot és alkalmazkodni hozzá. Ez a két feladat a termeléstől a közlekedésen-szállításon át a várostervezésig életünk minden színterét befolyásolja, így harmadikként szükségszerűen társul hozzájuk a gazdasági újrarendeződés.
   Ne tévesszenek meg bennünket a globális politikai inga aktuális kilengései: a trend feltartóztathatatlanul afelé mutat, hogy előbb-utóbb nemcsak az EU, hanem a fejlett világ egésze a megváltozó körülményekhez lesz kénytelen alkalmazkodni. Ennek a folyamatnak pedig, mint a gazdasági rendszer összes korábbi átalakulásának, vesztesei és nyertesei is lesznek. Az elfoglalt pozíciót pedig az fogja meghatározni, hogy ki lesz képes korán érkezőként megtalálni a helyét az új környezetben.

BERUHÁZÁS AZ EMBERBE
Magyarországnak nincsenek bőséges természeti erőforrásai, kimeríthetetlen ásványkincskészlete vagy kivételesen kedvező földrajzi körülményei. Egyetlen erőforrása a magyar emberek közössége – ezzel az erőforrással azonban évtizedek óta gondatlanul bánik. Ma akármilyen szakpolitikai területet vizsgálunk, előbb-utóbb mindig ugyanabba a problémába ütközünk: az emberi erőforrások elhanyagoltságába. EU-s összevetésben kiugróan rossz egészségmutatóink miatt kevesebbet élünk és többet betegeskedünk, szétaprózott és túlbürokratizált szociális rendszerünk alkalmatlan a nyomor csapdájából való kitörés elősegítésére, a közoktatás hiányosságai pedig nemcsak a jól képzett munkaerő szűkösségében, de szélsőségesen alacsony szintű társadalmi mobilitásban és a szegénység kitartó újratermelődésében nyilvánulnak meg.

A helyzet megváltoztatásához teljesen át kell állítanunk a gondolkodásunkat. Az állami erőforrásokat az emberi erőforrások fejlesztésére kell összpontosítanunk. A mai, betegségközpontú, folyamatos tűzoltó üzemmódban működő egészségügy helyett a megelőzésre, az egészségmagatartás fejlesztésére és a rossz egészségmutatók szociális okainak kezelésére kell fókuszálni, adatalapú beavatkozásokra építő népegészségügyi rendszert kell létrehozni. Jól célzott munkapiaci beavatkozásokkal kell lehetővé tenni a dolgozni tudó és akaró, de a munka világából kiszorult tömegek mozgósítását – a foglalkoztathatóság képzés-átképzés révén történő növelésével, a földrajzi munkapiaci illeszkedési zavarok enyhítésével, az álláskeresési juttatások rendszerének újrakalibrálásával és az atipikus foglalkoztatási formák ösztönzésével.
Mindeközben különös figyelmet kell fordítanunk a digitális készségek tekintetében tapasztalható, riasztó mértékű lemaradásunk orvoslására, a vállalkozói kultúra fejlesztésére, valamint a kis- és közepes vállalkozások termelékenységének, innovációs képességének és beszállítói pozícióinak rendszerszintű erősítésére.

OKOS MAGYARORSZÁG
Egy oktatási rendszer alapvetően három feladatot lát el: felkészít a munkaerőpiacra, képessé tesz a közösségben való működésre és lehetővé teszi a társadalmi esélyhátrányok leküzdését. A magyar közoktatás sok évtizedes problémáiból adódóan ma egyik funkcióját sem képes betölteni. A munkaerőpiacon szükséges alapkészségek, az önálló gondolkodás és a tanulni tudás képessége helyett a lexikális tudás frontális átadására fókuszál. Nem ad teret az együttműködés, az autonóm demokratikus részvétel és a közösségi létezés mintáinak elsajátítására. És nemhogy segítene megalapozni a társadalmi felemelkedést, de egyenesen újratermeli a szegénységet.

Az extenzív gazdasági modellről a termelékenység intenzív növekedésére és a magasabb hozzáadott értékre épülő gazdasági modellre való átállás kulcsa a közoktatás. Az adatalapú kutatások alapján egy magyar életesélyei (hogy milyen munkát fog tudni végezni, hogy mennyit fog keresni, hogy meddig fog élni) ma az oktatási rendszerben eltöltött első négy év során dőlnek el.
Az oktatási rendszer olyan lesz, amilyen az azt működtető pedagógusok. Ezért versenyképes bérezéssel és az iskolák, oktatói közösségek szakmai autonómiájának erősítésével le kell küzdenünk a krónikus tanárhiányt. Így biztosíthatjuk, hogy a pálya a legtehetségesebb fiatalok számára is vonzóvá válhasson. A képzés gyakorlatorientált megújításával pedig arról gondoskodhatunk, hogy a jobban megbecsült pedagógusok valóban magas színvonalon oktathassák a gyermekeinket.

Olyan rendszert kell létrehozni, ahol minden szereplő azt teheti, ami a dolga. A központi oktatásirányítás a pedagógiai munka mikromenedzselése helyett szabja meg a kimeneti célokat, és ellenőrizze, segítse ezek teljesülését! A jól képzett és megbecsült pedagógusok pedig személyre szabott, kompetenciaalapú tanulási utak biztosításával gondoskodhassanak róla, hogy társadalmi hátterétől függetlenül minden magyar gyerek lehetőséget kapjon a képességei maximális kibontakoztatására!

A jó minták ma is léteznek: a nemzetközi diákversenyek eredményei, az egyéni tudományos és innovációs sikerek azt igazolják, hogy a magyar elitképzés nemzetközi szinten is kiemelkedő. A probléma az, hogy csak a gyerekek igen szűk köre számára elérhető; a többség tanulási útját a PISA-tesztek és kompetenciamérések romló eredményei, az uniformizált, elavult tudásátadás és a súlyosbodó szaktanárhiány jellemzi. Korszerű, esélyteremtő, egyenlően magas színvonalú iskolákra van szükség. És különös figyelmet érdemel a korai iskolaelhagyás problémája: ma minden tizedik fiatal középfokú végzettség nélkül hagyja el a rendszert, és legjobb esetben is idény- vagy közmunkásként lesz képes elhelyezkedni. Egy fogyó nemzet aligha engedhet meg magának ilyen luxust.

TISZTA MAGYARORSZÁG
Kis ország vagyunk, ezért nem rajtunk fog múlni a Föld megmentése – a klímaküzdelem sokkal inkább önmagunkért zajlik. A felmérések alapján a magyar emberek számára pártállástól függetlenül kiemelten fontos a tiszta, zöld, rendezett környezet. Városaink zöldítése, a belső autóforgalom csökkentése vagy az elavult lakóépület-állomány energetikai mélyfelújítása nemcsak a kibocsátásaink csökkentésében és az EU-s klímasemlegességi cél elérésében, de a polgárok hétköznapi életminőségének javításában is kulcsfontosságú. Az évente tízezer magyar életét követelő légszennyezettséget (1) a közlekedés átalakításával, átfogó épületenergetikai korszerűsítési programmal, a fűtési szektor zöldítésével kell enyhítenünk.

Az ipari termelés, a mezőgazdaság és a szállítás-közlekedés zöldítése a gazdasági átrendeződés miatt jövőbeni jólétünk alapja. A 2022-es energiaválság arra világított rá kegyetlen élességgel, hogy a megújuló energiaforrások terjedésének gyorsítása egyszerre versenyképességi, energiabiztonsági és szuverenitási kérdés. Figyelemmel kell kísérnünk a most zajló energiaforradalom (a hidrogénalapú tárolás, a fúziós energia, a kis moduláris reaktorok) fejleményeit, de addig is gondoskodnunk kell egyre növekvő energiaigényünk biztonságos, egyre rugalmasabb és decentralizáltabb kiszolgálásáról.

Mindezek mellett talán legsürgetőbb feladatunk a magyar vízkészlet megőrzése és lehetőség szerinti bővítése, hiszen a közkeletű vélekedéssel ellentétben Magyarország nem víznagyhatalom, hanem kifejezetten vízszegény ország. Az országon átfolyó vizek nagy része külföldről folyik be, saját vízkészleteinket pedig részben hagyjuk kifolyni az országból, részben pedig felelőtlen vízgazdálkodással és intenzív öntözéssel éljük fel. Így felváltva szenvedjük el az extrém esőzések és villámárvizek tetemes károkozását és az egyre elviselhetetlenebbé váló hőhullámos, aszályos időszakokat, ami a mezőgazdaságnak, a turizmusnak, de a városi életminőségnek is jóvátehetetlen károkat okoz. Általános célként minden lehetséges eszközzel meg kell akadályoznunk felszín alatti vízkészleteink fogyását, és segítenünk kell azok megújulását. Ahol lehetőség van rá, meg kell tartani és a talajba kell szivárogtatni a talajra lehulló csapadékvizet.

Intenzív öntözésfejlesztés helyett víztakarékos mezőgazdasági termeléssel (szárazságtűrő növényekkel, a precíziós öntözés ösztönzésével) kell csökkentenünk az aszálykockázatot, a gazdákat pedig az EU-s források célzott felhasználásával kell érdekeltté tenni abban, hogy ne minél gyorsabban elvezessék, hanem megtartsák a földjeiken képződő belvizet.

KIFOGÁSOK HELYETT ÖNÉRDEKKÖVETÉS
A kihívások ismertek, a megoldandó feladatok jól azonosíthatók. A kifogások tárháza pedig végtelen, a nemcselekvés mindig indokolható. Ez irányú kreativitásban nincs hiány: a politika rövid távon gondolkodik, a távlatos tervezés nehézkes, a járatlan út rizikós, a magyar alkatából adódóan megosztott és viszálykodó. Az útfüggőségnek, a tehetetlenségnek nincs felelőse, ezért mindig kényelmes menedék.
De ha a bizonytalan felemelkedés és a biztos pangás, majd fokozatos lecsúszás között választhatunk, vajon kevésbé racionális inkább arról győzködnünk magunkat, hogy mégiscsak felelősek vagyunk a sorsunkért? Valóban elképzelhetetlen, hogy számos, Magyarországnál rosszabb helyzetből elrugaszkodó országhoz hasonlóan mi is át tudjuk állítani a váltót? Mert annyi bizonyos, hogy helyettünk senki sem fogja megtenni.

Források:
1 https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/sdg_11_52/default/table?lang=en
 

Vissza a rovathoz