A social media világa, a filterek, a tökéletességre való törekvés, annak hajszolása és a hibáktól, a sebezhetőségtől, tökéletlenségtől való félelem már nem csak a közösségi médiában jön velünk szembe, hanem túllépte az online tér határait és a mindennapi kommunikációnkba is beférkőzött. Egyre kevesebbet mutatunk meg a valódi énünkből és egyre inkább azt láttatjuk, ami a látszat és az „új” normának való megfelelés. A kommunikáció is beállt a sorba? A chatGPT lett a saját hangunk, a véleményünk?
Számos problémát vet fel az utóbbi években, hogy nem merjük felvállalni valódi énünket mert félünk attól, hogy nem vagyunk tökéletesek. És ez eddig leginkább a kinézetünkre volt igaz. A szépségipar és a social media a tökéletességet tette normává, hogy az a normális, ha nincs ráncod 30 felett és a bőröd olyan, mint egy 18 évesé. Bár egyre több hang próbál ellene menni, még mindig kevesen merünk kilépni a sorból.
A kommunikáció területén is ugyanez a tökéletességre való törekvés ütötte fel a fejét.
Nem bízunk a saját gondolatainkban.
Nem bízunk a saját véleményünkben.
Nem bízunk a saját szavainkban.
Nem bízunk a saját hangunkban, abban, hogy elég jók vagyunk és amit mondunk az helyes, ha csak egy e-mailről, egy cikkről, vagy egy Instagram-posztról legyen szó.
A mesterséges intelligencia, azon belül is a chat gpt és a különböző eszközök először lenyűgözték a szakmát és az embereket, az újdonság varázsával magával ragadott mindenkit -érthető módon. Majd mindez szépen beférkőzött a hétköznapjainkba. Nagyon fontos problémákat vet fel véleményem szerint, hogy nem merünk egy üzenetet elküldeni anélkül, hogy ne raknánk be a tervezett válaszunkat és kérnénk meg, hogy javítsa ki. Talán ez még a jobbik eset. A nagyobb probléma ott kezdődik, amikor már a briefelésére sem fektetünk kellő energiát, vagyis briefelni sem briefelünk, csak odadobjuk, hogy válaszold meg, oldd meg stb.
Egyre többször futok bele, hogy egy cikkben, interjúban, social media posztban a mesterséges intelligenciára valló szófordulatot, kacifántos, mesterkélt, magasztos mondatszerkezetet vagy stílust használnak. És nyilván azért szúr ennyire szemet mert én is használom. De pont ez a felismerés juttatott el oda, hogy most már mindannyian ugyanazt a hangot hallatjuk? És miért van ez? Kényelem? Hatékonyság? Vagy szimplán a trendekhez való ragaszkodás miatt kötöttünk ki a kommunikációnkban is ott ki, hogy az egyediségünket, a saját hangunkat feláldozzuk, hogy beálljunk a sorba? Miért nem bízunk a saját gondolatainkban, a saját véleményünkben? Hol húzódik meg a határ az egészéges használat és a saját véleményünk kiszervezése között?
Az OpenAI adatai szerint 2025-ben már kb. 700 millió felhasználó aktív heti szinten a ChatGPT-n, és a használat 70%-a magán-, 30%-a munkahelyi célú. Ez azt jelenti, hogy emberek százmilliói bízzák rá a gondolataikat, szavaikat és a saját hangjukat egy gépre.
A kérdés pedig szerintem jogos: Tudunk-e önazonosak maradni egy olyan világban, ahol a külsőségek normája már eltorzult és ahol már a mondatainkat is más írja meg helyettünk?
(Szerző: Varga Dorottya, a Waberer’s kommunikációs igazgatója)
Corporate tagjaink, partnereink IDE KATTINTVA elküldhetik sajtóanyagaikat és/vagy szakmai tartalmaikat.
Összes cikk