12 persona, akiket közös nevezőre kell tudnod hozni!

A mesterséges intelligencia használata, vagy az arról való gondolkodás, napjainkban már nem csak a kiváltságosok privilégiuma – a múltban tapasztalhattuk már itt-ott, hogy az ilyen jellegű megoldásokhoz kell egy bizonyos méret, legyen szó akár büdzséről, akár tranzakciószámról. Azonban a nagy nyelvi modelleknek betudható áttörés ezt hanyag eleganciával söpörte félre.

Az elmúlt kicsit több mint két év (2022. november 20-án indult a ChatGPT) alatt odáig jutott a történet, hogy a magyarországi vállalatok 22 százaléka már tudatos AI-használónak tekinthető, 41 százalék óvatos bevezetőnek, akik már vagy elkezdték a bevezetést vagy záros határidőn belül tervezik, a fennmaradó 37 százalék azonban a szkeptikusok táborát erősíti – legalábbis a Trendency saját, 2025 tavaszán elvégzett, 300 hazai vállalat megkérdezésével készült kutatása alapján. (1)

Nem meglepő módon, a vállalatok szokásaiban egyelőre erősen felülreprezentált a generatív AI-használat – az AI-t használó vállalatok 70 százaléka jelölte meg ezt a területet, és mindössze 14 százalék például a prediktív analitikai megoldást. Az utóbbi esetében továbbra is igaz a fenti állítás, miszerint a bevezetéséhez elengedhetetlen egy bizonyos mennyiségű és minőségű adat, valamint, hogy a vállalat technológiai adottságai is megfelelő szinten legyenek – ezekben a dimenziókban sajnos ma még sok vállalat elbukik. Leginkább azokra a cégekre igaz ez, amelyek az internetes világ berobbanása előtt jöttek létre, és még elmaradásaik vannak a digitalizáció területén. Persze ez egy ledolgozható hátrány, de sok esetben most még nem érződik olyan égetőnek a probléma, mint amekkora munka- és/vagy költségráfordítással járna a szükséges szint elérése. Ezzel szemben a generatív AI-megoldások részben elfedhetik ezeket a korlátokat, hiszen – kis túlzással – bárki képes lehet használni őket: nincs szükség saját adat- vagy infrastruktúrára a hatékony alkalmazásukhoz – véleményem szerint ez az egyik kulcsa a gyors terjedésnek, hiszen ezzel a lépéssel kvázi demokratizálták az AI ezen ágát.

Így a technológiai kérdések sok esetben levehetőek a napirendről. De van még egy meghatározó tényező: maga az ember. A cégvezetők elsöprő többségben vallják, hogy a technológiai felkészültség felett áll az emberi hozzáállás és kompetencia. Mégis kevesebbet beszélünk erről az aspektusról és kevesebb erőforrást is társítunk hozzá. Pedig, ahogy én magam is vallom, a legtöbb esetben rajtunk múlik, hogy egy projekt mennyire lesz sikeres, és mennyire tudjuk a vállalat működésébe beilleszteni.

Az elmúlt öt évben – amióta az AI-területtel direktebben foglalkozom – sokféle céggel volt szerencsém beszélgetni és dolgozni azon, hogy milyen mesterségesintelligencia-megoldás segítheti őket a hatékonyságnövelés rögös útján. Ezen diskurzusok mentén sokszor olyan volt, mintha a Tizenkét dühös ember című film egyes jelenetei játszódtak volna le. Éppen ezért, ennek az analógiának a mentén jegyeztem fel 12 területet, illetve personát, akikkel szembe találhatjuk magunkat, amikor az AI bevezetésén gondolkodunk. Márpedig az ő meggyőzésük elengedhetetlen, hogyha vállalati szinten szeretnénk sikerre vinni az AI-alapú projekteket.

1. AKI NEM ISMERI A KINCSTÁR PONTOS TARTALMÁT:
Fentebb már említettem, hogy szükséges egy bizonyos méret, viszont a megléte még nem elég, ismerni is kell a rendelkezésre álló adat- és infrastruktúrát, méghozzá pontosan! A legtöbb vállalat túl- vagy alulbecsüli a saját helyzetét, legyen szó adatállományukról vagy technológiai felkészültségükről. Ezért az egyik legfontosabb lépés a pontos helyzetkép felmérése és ismertetése a döntéshozókkal: hol tart az adott cég, milyen egzakt kihívások vannak jelen, milyen adottságok és lehetőségek rejlenek benne, illetve, mit lehet mindebből kihozni az AI segítségével. Ha ezen a ponton nem tiszta a kép, akkor szembe kell néznünk a túlzott elvárásokkal, vagy a bevezetés kudarcával, mert például a folyamatok, vagy a belső szabályzatok nem teszik lehetővé az elképzelt megoldást. Ha viszont minden tiszta, akkor azzal minimalizálhatjuk a kockázatokat.

2–3. STRATÉGIA VS. MEGVALÓSÍTÁS:
A tyúk vagy a tojás tipikus esete – a vállalat pontos ismerete nélkül mindkettő mellett és ellen is lehet érvelni. Ha például egy stratégiaalkotás és -elfogadás nagyon hosszadalmas folyamat, akkor nem biztos, hogy a technológiai fejlődés jelenlegi üteme mellett van idő és mozgástér erre. Hiszen a lehetséges megoldások gombamód szaporodnak, a modellek folyamatosan fejlődnek, és újabbnál újabb alkalmazási területek jelennek meg. Ezzel szemben, ha nagyon silószerűen működik egy vállalat és bizonyos területek hajlamosak „állam az államban” jellegű működésre, akkor a megfelelő keretek kijelölése nélkül elburjánozhat a történet, ami jelentősen elősegítheti a „shadow IT” erősödését, saját licencbeszerzésekkel és folyamatokkal.

Ideális esetben egy magas szintű, a kereteket és irányokat kijelölő stratégia és a vele kéz a kézben járó megvalósítás jelenthetik a siker kulcsát, de csak akkor, ha a szervezet és az ezzel a területtel foglalkozó szakértők kellő agilitással vannak megáldva.

4–5. ÜZLET VS. IT:
Akad, ahol komoly dilemma, hogy melyik szakterület mutatja az irányt melyik szakterületnek – hogy ez most éppen hiúságból, vagy tradícióból, korábbi döntések sorozatából állt, azt nem egy ilyen projekt keretein belül kell(ene) feltárni. Ezzel szemben, precedensteremtő esemény lehet, ha egy AI-projekt keretein belül sikerül a két területnek közös nevezőre jutni, és egymást támogatva megoldásig vinni a történetet.

A felek között tudni kell tolmácsolni: ki kell tudni lépni a saját „dobozunkból”, amit az infrastruktúra és a belső szokások határoznak meg. Az igényeket pedig pontosan kell átgondolni, világosan megfogalmazni – és a realitás talaján tartani. A generatív AI-megoldások elsősorban egyéni szinten fejtik ki hatásukat, ugyanakkor ezt a hatást vállalati szintre is ki kell vetíteni. Csak így biztosítható, hogy a pozitív eredmények szervezeti szinten is érvényesüljenek, és elkerülhetők legyenek az adatvédelmi vagy egyéb incidensek.

6. ERŐFORRÁSOK HARCA
Bár a hatékonyság van a zászlónkra tűzve, ingyen ebéd továbbra sincs. Azaz beruházás nélkül nem lehet a küldetést sikerre vinni, ennyire azért nem lógnak alacsonyan azok a gyümölcsök. Azt kell végiggondolni, hogy mit lehet házon belül tartani, és mit érdemes kiszervezni – a házon belül tartatás belefér a napi üzletmenetbe, vagy extra erőforrás és kompetencia kell hozzá? Itt érdemes figyelembe venni azt is, hogy egy AI-projekt nem ér végett a licencek beszerzésével és az esetleges fejlesztések átadásával, inkább ott kezdődik igazán. Komoly erőforrások kellenek a szervezet edukálására és támogatására. Végül de nem utolsósorban kalkulálni kell azzal, hogy jó eséllyel, a kulcsszereplők már rég másik projektre vannak allokálva, így a prioritások újrarendezésének kihívására is érdemes felkészülni. Ezt elősegítheti egy jól irányzott üzleti terv – azonban itt a legvékonyabb jelenleg mindenki – ugyanis a már említett kutatásból egyértelműen kirajzolódik, hogy a vállalatok még keresik a megfelelő mérőszámokat.

7. HÍD A KWAI FOLYÓN:
Bár kétségtelen, hogy nagyot ugrott az AI az elmúlt években, önmagát lefejleszteni és bevezetni még nem tudja. Ezért szükségünk van egy projektmenedzserre, jobban, mint gondolnánk. Ő lesz az, aki összefogja a belső területeket, és gondoskodik róla, hogy a kulcsszereplők – ahogy az előző pontban is említettük – időben és megfelelő fókusszal kapcsolódjanak be a projektbe. Emellett összehangolja a különböző idősíkon futó belső projekteket is, hogy az AI-kezdeményezés ne ütközzön például egy már régóta futó fejlesztés aktuális mérföldkövével, vagy hogy ne torpanjon meg egy újonnan induló projekt miatt.

Persze egy mezei generatív AI-történetben ez kevésbé esélyes, de ha agentek összehangolásában, vagy valamilyen szegmentációs modellben gondolkodunk, akkor könnyen kiveheti a szelet a vitorlánkból, hogyha változnak a háttérrendszerek API-megoldásai, vagy eltűnik az ügyféladatbázisból az adatok egy jelentős része. Rajta kell tudnunk tartani az ujjunkat a vállalat pulzusán, még akkor is, ha a technológiai kérdéseket háttérbe helyeztük, mert továbbra is hatással lehetnek ránk – főleg, ha távolodunk a generatív AI-megoldásoktól.

8. A KIHAGYHATATLAN SZEREPLŐ:
Annak ellenére, hogy a legtöbb esetben a népszerűségi listát nem feltétlenül vezeti – ő az adatbiztonsági és jogi területért felelős szakember. Aki meg tud minket óvni attól, hogy a kelleténél nagyobb galibát okozzunk. Hiszen lehet, csak az e-mailjeinket foglalja össze, mégse okozna szűnni nem akaró tapsvihart, hogyha kiderülne, hogy ezek bizony hozzájárultak a soron következő verzió feltanításához, vagy esetleg olyan döntéseket is rábíztunk a rendszerre, ami szembemegy a belső szabályokkal. Ha már szabályok, mivel jó eséllyel első bálozóként lehet tekinteni az AI-projektre, rengeteg szabályzat és dokumentáció is kísérni fogja a történetet.

9. A LELKES POWER USER:
Minden szervezetben megtalálhatjuk azokat a felhasználókat, akik elsőként szerzik be a legújabb „cheat sheet”-eket, figyelik a legnagyobb véleményvezéreket, és nem restek egy-egy konferenciáról hazahozni a legjobb megoldásokat. Az ő megnyerésük több szempontból is kulcsfontosságú – ezek közül most kettőt emelnék ki.

Az első a várakozások kezelése: az elvárásmenedzsmentet nagyon megnehezítheti, ha ez a személy nem ül velünk egy hajóban. Előfordulhat, hogy technikailag valóban jó megoldást javasol, vagy egy teljesen releváns esettanulmányt hoz be, ugyanakkor hajlamos lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az adott megoldás milyen típusú vállalat, milyen problémájára született – miközben ő már a 0. lépésnél egy kiforrott, letesztelt rendszert szeretne látni.

A második a lelkesedés és tudás becsatornázása: ha ezeket az energiákat jól irányítjuk, komoly lendületet adhatnak a bevezetésnek. Akár az első, belső esettanulmány kidolgozásában, akár a többi kolléga meggyőzésében értékes szövetségessé válhat.

10. A SZKEPTIKUS:
Bármerre is járunk, hamar szembejöhet velünk egy kolléga, aki azt mondja: „nem hiszek benne, mert én speciális munkakörben dolgozom, ezt sose fogja tudni gép megcsinálni”. Kutatásunk szerint is minden harmadik vállalat ilyen ma Magyarországon. Ha képesek vagyunk kicsit kilépni a saját meglátásainkból, és értőn meghallgatni az adott egyén kihívásait, problémáit és aggályait, akkor találhatunk olyan apróbb megoldásokat, amikkel megpiszkálhatjuk az érdeklődését, és innentől viszonylag hamar magunk mellé állíthatjuk. A teljes szervezeti szint lefedése nehéz az egyének adta sokrétűség miatt, de ha le tudunk menni az egyéni szintre, akkor jelentős előrelépést tehetünk.

11. AKI ELHITTE, AMIT A TERMINÁTORBAN LÁTOTT:
Bár ezt próbáltam humorral elütni, tény, hogy sokan attól tartanak, az AI elveszi majd a munkájukat, emiatt pedig teljesen el is zárkóznak tőle – ezen kollégák pedig jelentős hányadot tesznek ki a vállalatokon belül, akkorát, ami meg tudja ingatni és el tudja húzni egy AI-projekt bevezetésének sikerét. Éppen ezért szükséges kellő empátiával és türelemmel állni a kérdéshez, illetve kellő erőforrást allokálni az edukációra és a szervezetfejlesztésre.

12. „KONTROLL NÉLKÜL MIT ÉREK ÉN?”:
Az egyik legkeményebb dió. Egyelőre még nagyon sok kérdés tisztázatlan a felelősségi szekcióban: ki a hibás, ha rossz választ ad/hibásan dönt/téves adatot mutat… stb. az AI. Hiába végez el tízezer feladatot gond nélkül, ha vét egy hibát – mindenki erre fog emlékezni, és ez alapján fog ítélni. Ráadásul sokan még azt sem tudják beárazni, hogy ez a hiba egyáltalán belefér-e hiszen – ahogy korábban is említettem – még a hatékonyság maga sem látszik tisztán. Ehhez kell a bizalom, amihez pedig kell a szakértelem, a pontos vízió és az adaptív hozzáállás.

Egy biztos: az elkövetkező években a technológia tovább fog fejlődni – sok esetben már most meghaladja azt, amire a vállalatok ki tudják használni és a jövőben az olló várhatóan csak tovább fog nyílni. Hiszen például az agentek már kész vannak arra, hogy összehangoltan, egymással kommunikálva hajtsanak végre feladatokat, de mi emberek még nem vagyunk készen arra, hogy az ebből a működésből fakadó esetleges hibákat tudjuk kezelni. Ehhez kell még idő és pár botlás, hogy mindenki lássa, mi mivel jár, és mindenki a saját kockázatviselő képességéhez képest tudjon majd továbblépni. A mérleg másik nyelvébe pedig kétségtelenül kellenek a sikersztorik is, amik szabad szemmel is láthatóvá tudják tenni, hogy milyen erő és lehetőség lakozik a megfelelő kezekbe kerülő technológiai megoldásnak köszönhetően.

Források:
1 https://trendency.hu/articles/HazAI%20insightok_kutat%C3%A1si%20anyag_kivonat.pdf

Vissza a rovathoz