David Hockney csak az egyik legnagyobb név, de a több, mint 30 alkotó műveit különböző „erővonalak”, azaz POWER LINES mentén felsorakoztató kiállítás magától a tértől is, a Merlin újra megnyitott épületében található egészen különböző formájú helyiségektől válik egységessé és lebilincselővé. Balogh Máté András, az Art is Business vezetőjeként az egy évvel ezelőtt elindított projektjének végét ünnepelte a Mercedes-Benz Art Collection budapesti állomásának megnyitásával, amiben a Török Krisztián Gábor kurátor szakmai tanácsai mellett, és a Mercedes-Bencz Art Collection vezetőjének Dr. Anne Vieth-nek – szinte anyai – törődésével egy egyedülálló tárlatot hoztak létre, ami május 28-tól augusztus 30-ig látogatható. A sajtóvezetésen a marketing.hu is részt vett.

Szerző: Vörös L. Andrea

Rossz irányból próbáltam bemenni, ugyanis a régi Merlin még a Gerlóczy utcából, a Tűzoltóság piros garázsajtajai mellett nyíló kapun át volt megközelíthető. 2011-ig itt nem csak Magács László vezette kortárs társulat, de az urbánus közeg miatt is lüktetett az épület, ami - mármint ez a varázslatos köszeg- éjszakákba nyúlóan koptatta az 1928-ban épített trafóállomáshoz vezető lépcsősort. 2011-ben tettek rá lakatot, ekkor keletkezett egy hatalmas űr nem csak Budapest, de azok szívében is, akik ennek a kultúrkörnek a részesei lehettek. 2023-es újranyitása, és az art-deco épület rekonstrukciója után a Merlin ott próbálja folytatni, ahol abbahagyta 12 év magány után. Most már a Városháza térről nyílik és egy kötelező nyári programként május 28-án egy jól sikerült kísérlettel kap új erőre a trafóház, és régi-új terei. Az Art is Business hozta tető alá a tárlatot egy több évre visszanyúló közös munka eredményeként mutatja be az Mercedes-Benz Art Collection állandó gyűjteményét hazai és közép-kelet európai művészek sokrétű műfaji megszólatatásával. Hangsúlyban a motorizáció, az indusztrializmus, a fejlődés kifejeződésivel továbbá, hogy ne legyen túl optimistán futurisztikus a benyomásunk: mindezek veszélyeinek és a gépek általi kiüresedés, sőt akár pusztulás ábrázolásával egészítették ki.  

140 éves a Motorwagen

A sajtóeseményen Fabiola Attorri, a Mercedes-Benz Hungária Kft. vezérigazgatója beszédében kiemelte az időzítés szimbolikus jelentőségét, hiszen a bemutató egybeesik a márka történetének egyik legfontosabb mérföldkövével. „Ez az esemény pontosan a legjobbkor, 2026-ban valósul meg, ami még különlegesebbé teszi, hiszen a Mercedes-Benz ebben az évben ünnepli fennállásának 140. évfordulóját. 1806-ban jegyezték be a világ első Motorwagen szabadalmát – ez 140 évnyi innovációt jelent, amely során a Mercedes-Benz folyamatosan formálta a mobilitást, a designt és azt a módot, ahogyan az emberek mozognak a világban.”

„Az 1977-ben alapított Mercedes-Benz Art Collection mára több mint 800 művész több mint 3000 alkotását tartalmazza. A budapesti tárlat kifejezetten a közép- és kelet-európai kortárs pozíciókra, az energiára és a térre fókuszál, lehetőséget adva a jövőről szóló nyitott, nemzetközi párbeszédre. A gyűjtemény képviselői szintén megerősítették a kiállítás mélyebb, társadalmi beágyazottságát. A projekt nem titkolt célja, hogy reflexióra, a múltba és a jövőbe tekintésre ösztönözze a közönséget. A bemutatott több mint ötven műtárgy az indusztrializáció folyamatát és annak sokrétű következményeit vizsgálja. Ez a tematika egyszerre kötődik a vállalat identitásához és bír komoly társadalmi relevanciával, bemutatva a technológiai fejlődés és a strukturális átalakulások komplex, olykor ellentmondásos természetét” – mondta el Dr. Anne Vieth a Mercedes-Benz Art Collection igazgatója.

A Merlin mint transzformátor: tér, anyag és emlékezet

A kiállítás felkért kurátora, a debreceni MODEM kurátoraként dolgozó Török Gábor Krisztián a bemutatón hangsúlyozta, hogy ez a tárlat bizonyíték arra, hogyan képes egy nemzetközi gyűjtemény, a helyi művészeti közeg és egy erős történelmi háttérrel rendelkező épület valódi, organikus kapcsolatba lépni egymással.

„A helyszínválasztás nem csupán díszlet, hanem a koncepció szerves része. Az épület eredetileg transzformátorállomásként működött: az a hely volt, amely a nagyfeszültségű áramot átalakította a város, az otthonok, a gyárak és a villamosvonalak számára. Bár az infrastruktúra funkciója megváltozott, az anyagi valóság, a formák, textúrák ma is őrzi ezt a történeti nyomot.”

A kiállítás központi metaforája a címben is szereplő „Powerlines” (erővonalak) fogalma köré épül.

„A cím nagyon konkrét és nagyon nyitott egyszerre. Jelenthet elektromos vezetéket, ami itt, egy transzformátorállomás esetében szó szerint jelen van. De jelenthet erővonalakat és olyan kapcsolatokat is, amelyek energiát, munkát, tájakat, testeket, intézményeket és döntéseket kötnek össze. Az energia nemcsak a kábelekben áramlik; az erővonalak rajzolják ki a testeket, a munkafolyamatokat és a döntési mechanizmusokat.”

Közép-Kelet-Európa mint nézőpont

A kurátori koncepció határozottan ellenállt annak, hogy a nemzetközi gyűjteményt egyszerűen csak „elhozzák” Budapestre, vagy hogy illusztrációként használják a tereket. A kulcskérdés az volt, hogyan lehet a gyűjteményt a régiónk specifikus történelmi tapasztalatai felől újraolvasni. Ebben a kontextusban az indusztrializáció, az államszocialista modernizáció, az 1989-es rendszerváltás, a munka átszervezése, az energiafüggőség és az ökológiai következmények nem elvont elméleti fogalmak, hanem a mindennapi megélt valóság részei.

Közép- és Kelet-Európa a kiállításban nem csupán egy téma, hanem egy sajátos nézőpont. Olyan pozíció, ahonnan a fejlődés története nem egy lineáris sikersztoriként látszik, hanem függőségek, ígéretek, infrastrukturális folyosók és történelmi törések összetett rendszereként. A hazai és régiós művészek munkái így nem háttérmarázolatként vagy lábjegyzetként funkcionálnak, hanem egyenrangú párbeszédet folytatnak a Mercedes-Benz gyűjtemény darabjaival – mondta el Török Gábor Krisztián.

A tárlat szándékosan kerüli a lineáris történetmesélést. A termek nem különálló fejezetekre bomlanak, hanem olyan helyzeteket teremtenek, ahol a témák keresztezik egymást, visszatérnek, vagy éppen ellentmondanak egymásnak.

Néhány remekmű az összes közül

Oskar Schlemmer (1888–1943) műve a legrégebbi a tárlaton, amit az 1923-as weimari Bauhaus-kiállításra készített a német művész, és a Mercedes-Benz Art Collection történeti magvát képezi. A Merlinben látható tárlat kontextusában ez a darab megmutatja, hogyan vált az emberi alak már a 20. század elején az indusztriális formatervezés, az ipari esztétika és az „erővonalak” részévé. A Relief H című plasztikában a test lekerekített és geometrikus formák kis rendszerévé redukálódik. Felismerhető marad, de elveszíti személyes részleteit. A figura szinte diagramnak tűnik: fej, törzs, végtagok, egyensúly.

David Hockney a '80-as és '90-es években fejlesztette tökélyre az úgynevezett joiner (összeillesztett) fotózási technikát. Ennek lényege, hogy egyetlen pillanat kimerevítése helyett számos különböző nézőpontból, kissé eltérő időben és fókusszal készített fotóból építi fel a teljes kompozíciót. A kép a klasszikus amerikai road trip érzést ragadja meg Hockney szubjektív szemszögéből és nem csak azért rezonál jól a kurátori alapvetésekkel, mert történetesen egy Mercedesben ül a művész.  

Ugyanebben a teremben nézhetjük meg Selma Selman bosznia-hercegovinai roma származású művésznő alkotásait, aki családjával a roncstelepeken szétszedett Mercedes-darabokat használja önkifejezésmódjához, például merciajtókra írt versekkel, vagy motoralkatrészekre festett motívumokkal.

Nem hagyhatók ki a magyar alkotások, amiket a kiállításra kölcsönöztek ki, Dr. Anne Vieth kérdésemre például Süveges Rita műveit emelte ki, akinek állandó témája az ökológia, munkássága interdiszciplináris, hidat képez a természettudományok, a társadalomtudományok és a vizuális művészet között. 

Személyes kedvencem Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina kortárs magyar képzőművész-párosának földszönti installációja, ami egy hálószobát vizionál és a misztikumot vegyíti a futurizmussal, a folklórral, és ahogy a téma, úgy keverednek az anyagok is a műben: lágy és a rideg textúrák váltakozásával teremtenek különleges hangulatokat. 

Németh Ilona szlovákiai származásű képzőművész hatalmas, fémkeretekben tologatható fotói is videófilmes bejátszásai is helyet kaptak a Merlin emeleti halljában, a 2022-es Eastern Sugar című projekt a kelet-európai cukorgyárak hanyatlását követi végig és egy dokumentumfilm is kapcsolódik hozzá. 

Három hónapon át pörögnek a programok

A kiállítás a megnyitóval önálló, nyilvános életre kel, és a szervezők arra törekednek, hogy a terek folyamatosan vibráljanak az energiától. A nyitvatartás ideje alatt, szerdától vasárnapig rendkívül gazdag kísérőprogrammal várják az érdeklődőket:

• Események sokasága: Közel 20-25 különböző program valósul meg a három hónap alatt.

• Eltérő célcsoportok: Külön workshopokat és múzeumpedagógiai foglalkozásokat szerveznek diákcsoportoknak és nyugdíjasoknak egyaránt.

• Társművészeti együttműködés: Az Örkény István Színházzal közösen rendhagyó, színművészek által vezetett tárlatvezetéseket tartanak.

• Kiemelt napok: Szombatonként, valamint az augusztus 20-i ünnepi időszakban bővített menetrenddel és sűrűbb tárlatvezetésekkel fogadják a közönséget.

A Merlin falai között tehát az elkövetkező hónapokban az indusztriális múlt, a kortárs művészeti reflexió és a látogatói párbeszéd formálja majd azokat az új szellemi erővonalakat.

(fotók: Török Dániel)